Main menu:
Eszter 1978. 05. 02-án született. 1990 jan. 1-e óta beteg. Csak 2000-ben tudták diagnosztizálni betegségét: sklerozis multiplex. Azóta mindent megtettünk az állapota stabilizálásáért. Esztert az Uzsoki úti korházban kezelik, ott kezdték, és Ő nagyon ragaszkodik Dr Jakab Gábor főorvos úrhoz. Lányom gazdasági mérnökként végzett a gyöngyösi főiskolán. Akkor volt utolsó éves, amikor betegsége a „csúcsra” ért. Most is, és azóta is dolgozik, állapota a betegségéhez képest elfogadható. Azért gondoltunk az őssejtbeültetésre, mert gyermeket szeretnének, és nem utolsósorban a mostani állapotában, és nem rosszabbodva szeretne élni és dolgozni. Kölnben még nagyra is értékelték azt, hogy nem várta meg állapota komoly leromlását, mert így több remény van a „gyógyulásra, javulásra”.
Most 2008. 11. 19-én egy igen közeli ismerősünk, barátunk felajánlotta, hogy kifizeti az őssejt beültetés költségeit Kölnben. Nem mi kértük, erőszakoltuk, felajánlotta. Felvettük a kapcsolatot az intézettel, elintéztünk mindent. 2009. 03. 06-án, pénteken este értesítettek minket az őssejt beültetés időpontjáról, mert bekerültünk a programba: 2009 március 23-a, reggel. S ekkor a "barát" azt mondta, hogy ő nem is gondolt bele abba, hogy ez mekkora összeg. Fél millió Ft-ot tudott adni. Nekünk is van kb ennyi pénzünk. Ez talán összesen 1 000 000 Ft. Matematika-fizika szakos középiskolai tanár vagyok, nem kivételes a jövedelmem, de sokat dolgozom, mert 1979-óta egyedül nevelem lányomat.
Mi is a kérésem!? A műtét: 7845 euro, kb 2 500 000Ft. A régi dátumot sajnos lekéstük! Kaptunk viszont egy újat: 2009. 04. 27. Azt is felajánlotta Köln, hogy „csúsztatja” az időpontot, de nem a végtelenségig. Én egy földhöz ragadt természet-tudományosan gondolkodó ember vagyok, és nem igen jutnak kreatív dolgok, ötletek az eszembe. Ezért kérem az Önök segítségét, támogatását. Van még talán remény összegyűjteni a hiányzó nem kevés összeget. Lányom szeretne kijutni, és azt bármikor jelezhetjük Köln felé, mert a második lehetőség még él. Ám ezt a második lehetőséget nem szeretnénk elveszíteni. Kérem, ha elolvassák levelem, próbáljanak meg segíteni. Lányom megérdemli.
Tudom, levelem sem egy szívhez szóló, nem fognak tőle könnyeket hullatni, de higgyék el, én már eleget sírtam, lányom pedig életének egész kálváriáját zokszó nélkül, türelemmel viselte és viseli ma is. Nem tudom honnan van ekkora lelkiereje, akarata.
Most, hogy már mindenkiben elvesztettük a hitünket kezdtük el a kupakgyűjtést. És ma, most pár perce hívott S. Kinga a Vöröskereszttől, és Ő ajánlotta az Önök segítségét. Ezért bátorkodom levelemmel zavarni. Eszter lányomnak van számlaszáma, és van egy alapítvány, aki segítséget ajánlott.
Kérem válaszoljanak, hogy tudnak-e, akarnak-e, lehet-e segíteni kérésem teljesítésében. Segítségüket e-mailben, telefonon, levélben, bármely úton várom.
Köszönettel:
Szászné Molnár Erzsébet